MONUMENTA HUNGARIAE HISTORICA. MAGYAR TÖRTÉNELMI EMLÉKEK. KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA. ELSŐ OSZTÁLY. OKMÁNYTÁRAK. BUDAPEST, A M. TUD. AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ-HIVATALA. (Az Akadémia épületében.) 1881. A M. Tudományos Akademia Történelmi Bizottsága az Anjoukori Okmánytár további folytatását, azon alapelv föntartása mellett, mely az I-ső kötet előszavában érintve volt, elrendelvén, e szerint szerkesztve a II. kötettel szolgálunk a szíves olvasónak. A XIV. század harmadik tizedétől fogva hazai levéltárainkban a még ismeretlen oklevelek már oly tömegben találhatók föl, hogy ezúttal mindannyinak nyomtatásban való közzététele azon kitűzött czél elérhetését, hogy a közérdekkel bíró okleveleket minél előbb nyomtatásban birhassuk, csak hátráltatná. Ezen kötetben tehát csak oly oklevelek vétettek föl, melyek a köztörténelemre, a vármegyékre, egyházi- és világi hatóságokra, tisztviselőkre, vagy pedig egyes nevezetesebb családok viszonyaira vonatkoznak s felvilágosító adatot nyujtanak a mívelődés történetére s a családi beléletre, egyszóval olyanok, melyek ezen szempontokból tekintve, közérdekkel bírnak. A föntebbi czél elérhetése tekintetéből szükségesnek tartotta a Történelmi Bizottság, az eddigi szokástól eltérve, azon eljárást is alkalmazni, hogy az ismeretes czímek, bevezetések és oly mondatok, melyek a tárgyukra nézve egymáshoz hasonló oklevelekben majdnem mindég ugyanazon szavakkal fordulnak elő, kihagyassanak; hogy ekkép az oklevelek II teljes tartalmukban ugyan, de minden felesleges mondatnak vagy ismételt körülírásnak kihagyásával, rövidítve és pedig a jelenleg dívó latin helyesírás szerint tétessenek közzé. Ily rövidítéseket, illetve kihagyásokat a szövegben két ponttal jelöltem meg. A Bizottság ezen határozatának tehát eleget teendő s megtartva ezen írás-szabályt, kivételt csak a személy- és helyneveknél, s oly esetekben alkalmaztam, a hol az oklevelek irásánál valamely szokás következetesen megtartatott, mint p. o. aj betű helyett az i betűnél. A jelen kötetben az oklevelek 1322. évtől fogva bezárólag az 1332-ik évig terjednek; legtöbb oklevelet ismét az Országos Levéltár kincstári osztályából nyertünk, néhai Vincze Gábor, kinek oly kora elhunytát e kötet is gyászolja, valamint Nagy Gyula, Tagányi Károly országos levéltári tisztviselők és Kovács Nándor történelmi társulati tag pontos másolatai után. Az Országos Levéltárból közlök összesen 372 darabot, a N. Muzeum könyvtárából, valamint a Bekássy, Darvas, Hamvay, Jeszenák, Kállay és Soós családoknak ott letett levéltáraiból 62 darabot. Továbbá a pannonhalmi convent levéltárából 9., a gr. Festetics család keszthelyi levéltárából 8., az Erdélyi Muzeumból 6., a M. T. Akadémia könyvtárából 5., a Máriássy-család levéltárából 4 darabot. A gr. Bethlen, gr. Draskovics, bödi Balogh és Bory családok levéltáraiból mindegyikből 3., a gyulafehérvári káptalan, a gr. Keglevics, b. Révay, Bárczay, Csicseri, Görgey és Thaly családok levéltáraiból mindegyikből 2 darabot. Végre a nyitrai káptalan, egyház-gellei plébánia, a b. Apor, b. Bánffy, gr. Csáky, gr. Forgács, gr. Károlyi, gr, Pejachevich, b. Vesselényi, gr. Zay, Bátor, Fekete, Kisfaludy. Majtényi, felső-büki Nagy, Tornallyai és Zerdahelyi családok levéltáraiból s a magam gyűjteményéből egy-egy darabot. |