MONUMENTA HUNGARIAE HISTORICA. MAGYAR TÖRTÉNELMI EMLÉKEK. KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADEMIA TÖRTÉNELMI BIZOTTMÁNYA. ELSŐ OSZTÁLY. HATODIK KÖTET. PEST, 1860. EGGENBERGER FERDINÁND AKADEMIAI, ÚGY GEIBEL, HARTLEBEN, KILIẢN EGYETEMI, LAMPEL, LAUFFER ÉS STOLP, OSTERLAMM, PFEIFFER, RÁTH PESTI, HAAS BÉCSI KÖNYVÁRUSOKNÁL. EGGENBERGER FERDINÁND AKADEMIAI, ÚGY GEIBEL, HARTLEBEN, KILIÁN EGYETEMIA, LAMPEL, LAUFFER ÉS STOLP, OSTERLAMM, PFEIFER, RÁTH PESTI, HAAS BÉCSI KÖNYVÁRUSOknál. „Egy Árpádkori ókmány felfedezése a magyar oklevelelész elött annyit tesz, mint egy erőd bevétele a hadvezér előtt, vagy egy sziget felfedezése a geographus szemében." Paúr Iván. ELŐSZÓ. Hat éve most, hogy (1854. martius 20-án,) a magyar történet irodalomi viszonyait és mívelésének legsürgősb teendőit egy különös akademiai előadás tárgyává tevén, kiemeltem, mikép őseink iránti szent tisztünk azt kivánja, hogy soha meg ne felejtkezzünk jeles tetteikről és fáradazásaikról, melyekkel nem csak hazánk múltját dicső történetté alakították, hanem nemzeti előkorunk emlékezetét is fentartani igyekeztek; mikép tehát a hazai történet mivelése legszorosb értelemben nemzeti ügy, mely nem annyira egyeseket, mint az összes nemzetet illeti. Ismétlem ezen szavakat, midőn Árpádkori Új Okmánytárnak, melynek szerkesztését a magyar akademia történelmi bizottmánya reám ruházni kegyeskedett, első kötetét a hazai közönségnek bemutatni szerencsém van. Mert tagadhatatlan, hogy minden viszonyok közt és az irodalmi fejlődés bármelyik stádiumában is, nemzeti történetünk tudományos mivelésére összeműködni a maga módjához képest minden magyarnak vele született kötelessége, nem egyedül a tudósoknak és iróknak. MONUM. HUNG. HIST. DIPL. 6. a Ezen szempontból kell, úgy hiszem, névszerint a történelmi kútfők ügyét tekinteni, mely közpártolás nélkül sikerrel nem míveltethetik, s melyet hol a státus, hol ezen czélra összeállt társulatok támogatásában részesiteni, ma a polgárisodott világ minden mívelt nemzetei egyik fontos tisztöknek tekintik. S ide tartozik különösen a historiai okmányok felkeresése, gyűjtése és kiadása is. A magyar történet régi okmányainak tanulmányozására, a mai tudományosság színvonalának megfelelő alapot akart nyujtani Fejér György, midőn Codex Diplomaticus Hungariae Ecclesiasticus et Civilis czimü okmánygyűjteményét közzé tette. A munka ezen fontos rendeltetése kötelességünkké teszi, azt szigorú, de egyszersmind igazságos és lelkiisméretes vizsgálatnak alá vetni. Ez a jelen kötet függelékének lesz feladata. De bármit tartunk is Fejér Codex Diplomaticusának tudományos jelentőségéről vagy hiányairól, kétségenkivül áll még is, hogy ő gyűjteményét egybeállitani képes nem lett volna, ha előtte csaknem három évszázadig ilynemü munka előkészítve nem volt volna. Mit, kezdve a XVI. századtól, hazai történetünk számos lelkes buvárai, több magasállásu és tudománykedvelő pártfogó támogatásával és elősegitésével, különféle köz- és magán-levéltárakból gyűjtegettek, de csak igen szétszórt kézirati gyűjteményekbe foglaltak; azt összepontosítva napfényre hozni, Fejér munkásságának volt lényeges feladata. A jelen gyűjtemény Fejér munkáját veszi kiindulási pontúl; s így itt is a főfeladat öszpontosítani, mi számos hazai levéltárakban, kéziratokban vagy nyomtatott munkákban szétszórva van, de Fejérnél nem találtatik. Azért mindenek előtt kötelességemnek tartom |